Matyóföld kincses ládája


Mezőkövesd

„Matyóföld fővárosa”, így is nevezik ezt a kisvárost, ami Egertől 20 kilométerre található. Habár már a népvándorlás korában is említést tesznek róla, a történelem nem múlt el nyomtalanul ezen a területen sem. A tatárjárás mellett a török hódoltság is nyomott hagyott a városon, többször volt lakatlan is. 1464-ben Mátyás királytól pecsétet, később más kiváltságokat kapott.




 A legenda szerint a város és a környező falvak népének, a matyó népcsoportnak a neve is a Mátyás névből származik (az elnevezés a 18. században alakult ki; az északabbi területek protestáns lakossága által alkalmazott, a terület katolikus népességére utaló, megkülönböztető név volt). 1939-ben olajkutató talapfúrás alkalmával 800 méter mélyből tört elő a 72 fokos, kéntartalmú gyógyvízforrás Zsóry Lajos országgyűlési képviselő családi birtokán. A víz elősegíti a reumás betegségek, a különböző kopások és ízületi gyulladások, a sérülések és ortopédiai beavatkozások kezelését, de alkalmas nőgyógyászati panaszok enyhítésére is. Itt épült meg a Zsóry Gyógy- és Strandfürdő, rövidebben Zsóry-fürdő.











  A gyógyvíz mellett, népművészetéről híres igazán ez a vidék. A Kisjankó Bori utca elején található fakapun átlépve, mintha időgépbe lépnénk és 200 évet utaznánk vissza.  Kisjankó Bori híres helyi hímzőasszony volt, munkássága bemutatásának egész tájházat szentelnek. Mi a bútorfestő házat látogattuk meg, ahol tátva maradt a szánk. A hagyományos parasztház minden apró szeglete matyómintával kifestett szívek, tojások, kelengyés ládák otthona.













  Nem lehet betelni a sok-sok parányi, minden részletében kidolgozott mintával. Szerencsére haza is vihetünk egy darabot ezekből a szépségekből, felakasztható szív, ékszer vagy hűtőmágnes formájában. Csak győzzünk választani! Számomra a legpozitívabb dolog és egyben a legnagyobb meglepetés az volt, hogy ezt a szép hagyományt nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is őrzik. Hiszen az általunk választott szívet egy velem nagyjából egyidős fiatalember díszítette ki, kérésemre a családnevünkkel. Ez a szív azóta az otthonunk dísze. 







  Akik a bútorfestés mellett más művészeti ágakra is kíváncsiak, fogékonyak; betérhetnek a fazekas, - illetve a tűzzománcos házba is.
Bővebben a hímzésről: a messze földön híres matyó hímzés az egyik legrégebbi hímzésfajta, nagyjából 200 éves múltra visszanyúló történettel. Motívumai a matyórózsa, szívrózsa, a cserfarózsa, a cipe (cipő), a madár és a macskafark (csigavonal), körök és bimbók. Az 1900-as évek első évtizedeiben érte el csúcsát, ekkor készültek talán a legmutatósabb darabok. A matyó „íróasszonyok” legismertebb képviselője Kis Jankó Bori volt, aki a Magyar Népművészet Mestere díjat is kiérdemelte. A munkákhoz fekete klott és fehér vászonanyagot, gyapjú- és gyöngyfonalat használtak. Régen lepedőszélére, ing ujjára varrták a motívumokat. A színhasználat gazdag volt: piros, zöld, sárga, kék, fekete, lila színekkel és ezek árnyalataival díszítették a mintákat.





 Mezőkövesden ennél meseszerűbb magyarázatot kapunk a hímzés eredetére: egy matyó lánynak az ördög elrabolta az anyját és a szerelmét. Kétségbeesett könyörgésére megígérte neki, hogy visszaadja szeretteit, de csak akkor, ha télvíz idején az ölében elviszi a templom elé a nyár összes virágát. A lány Istentől kapott sugallatra ráhímezte a mezők virágait a kötényére, azaz a surcára, és elvitte azokat, így visszakapta anyját és szerelmét.

Tipp: a Rozmaring Cukrászdában nagyon finom fagyit és süteményt ehetünk. 


Írta és képek: Szekeres Zsanett