Magyar Robin Hood, vagy köztörvényes bűnöző? Sobri Jóska élete.

Magyar betyárok I. rész
Sobri Jóska - Bakony
 1837. február 17-én, a Somogy és Tolna határán fekvő Lápafőnél vesztette életét Sobri Jóska, a magyar történelem egyik leghíresebb betyára, akit népszerűség tekintetében csak Rózsa Sándorral lehet összehasonlítani.


 A betyárkodás mindössze néhány évig tartott. A Sobri-kép kialakulásában fontos szerepet játszott, hogy az 1810-es születésű Pap Józsefet, aki édesapja szülőhelye, a Sopron vármegyében fekvő Sobor után kapta nevét, még a körözési parancsban is jóképű legénynek írták le. A fiatalember egy vasi kanász gyermeke volt, aki jó erkölcsre nevelte fiát, ám az 18 esztendős korában mégis részt vett egy disznólopásban. A hatóságok természetesen könnyen elfogták Jóskát, és kétéves várfogságra ítélték, ami egész életét meghatározta.
 Innentől a betyárról szóló történetek eltérnek egymástól, ugyanis egyesek szerint letöltötte büntetését, míg mások szerint szerelmi viszonyt kezdett a porkoláb feleségével, aki segített neki a szökésben. A börtönből kiszabadulva Sobri Jóska hamar a bűn útjára tért, és a későbbiekben számos rablásban vett részt Győr, Vas és Veszprém vármegye területén, melyek főleg juhászok, gazdag birtokosok, vagy egyházi személyek kárára történtek. 1835-ben cimborájával, Fényes Istókkal egy juhászt szabadította meg vagyonától, a rablás azonban valószínűleg nem a terv szerint alakult, ugyanis társát hamarosan kézre kerítették.



 Jóska ezután egy ideig bujdosott a Bakonyban, és a következő hónapokban maga köré gyűjtötte az itt rejtőző betyárokat. A Sobri Jóska és Milfajt Ferkó által vezetett csapat főként a Dunántúlon garázdálkodott, leghíresebb rablásait a Kónyiban élő győri káptalan és Hunkár ezredes ellen követte el. Utóbbi bűntény azonban súlyos következményekkel járt, mert a katonatiszt egyenesen Bécsig ment, és az uralkodónál panaszolta be a betyárt. Ennek következménye, hogy Sobriékat 1836-tól öt vármegye katonasága kereste, ezért a rablóvezér úgy döntött, kettéosztja csapatát: az egyik fele a Vértesben húzta meg magát, míg a legendás betyár lovasai a Bakonyon át a Dél-Dunántúlra indultak. Sobri számára intő jel lehetett, hogy a másik banda élére állított Milfajt Ferkót elfogták és felakasztották. Az akkor már országszerte körözött betyárt és csapatát 1837. február 17-én, a Tolna és Somogy megye határán található Lápafőnél kerítették be a császáriak, a  csatában pedig a betyárok nagy része életét vesztette. A tűzharcban állítólag Sobri Jóska saját maga ellen fordította pisztolyát. Mások szerint viszont a rettegett banditát sikerült élve elfogni, és Tamásiban ő is kötélre került.



 Nem tudni pontosan, mi történt Lápafőnél, ebből eredően aztán a Sobri Jóskáról szóló történetek többségében azt olvashatjuk, hogy ravaszságával a betyár valamilyen úton mégis csak megmenekült. A nép ajkán idővel különféle mondák kaptak szárnyra, hogy a rablóvezér nem esett el. A Bakonyban számos geológiai képződmény, elsősorban barlang, valamint kalandpark is őrzi a nevét. A 20. században Sobri Jóska az idealizált betyár mintaképe lett Rózsa Sándor mellett, aminek következtében tettei is megszépültek. Ma már leginkább az angol Robin Hoodhoz hasonlíthatjuk Sobri alakját, akinek tetteit állítólag nem a törvényen kívüli könnyű és szabad élet, hanem a társadalmi igazságtétel, a szegények és elesettek gyámolítása motiválta. Bár a betyárokkal kapcsolatban ez a hiedelem ma is elevenen él a nép körében, sajnálattal tudatjuk, hogy máig egyetlen olyan forrás sem került elő, ami ezt alátámasztaná.

Forrás: www.zircinfo.hu, wikipedia, rubicon.hu
Képek: Internet